A Veiszer Alinda által készített egész órás interjúban szó esik onkológiai centrumunk történetéről, az osztályt alapító és irányító centrumvezető hitvallásáról, de szóba kerül családja története, az élethez és az elmúláshoz való viszonyulása is.
Amint a Telex az interjúból kiemelte, a főorvos eredetileg 3 kórtermet kapott egy 110 éves épületben. Azután alapítványi, kormányzati segítséggel az épületrész egyre terebélyesedett. Idővel folyt ott klinikai gyógyszerkutatás „kúraszerű ambulancia, ahol kezeléseket végzünk, fekvőbeteg rész, pszichoonkológiai egység, hospice egység.” Családja segítségével eleinte otthonról vitt be az osztályra bútorokat és festményeket. „A művészet és a gyógyítás párbeszéde nem is kérdés” – mondta.
A nagyinterjúból a Rákgyógyítás.hu összefoglalója kiemelte: “az onkológia leginkább az a szakma a medicinában, amelyik a gyógyítást és a lelki támogatást összekapcsolja. Ebben a meggyőződésben dolgozott azért, hogy az általa vezetett onkológiai centrumban nyugat-európai körülmények között kezelhessék a betegeket, ehhez a kórházvezetés, a kormányzat és alapítványi támogatók részéről is sok segítséget kapott. Elhangzott: “a László Kórház onkológiája ma egy olyan kortárs művészeti galéria, amelyet minden évben 70 ezer ember látogat meg, s bár nem önszántából, hanem a betegség miatt teszi, de ott méltó körülményeket talál, amely segítheti az állapotának a javulását.”
Az interjúban szó esik a Bodoky György által alapított Rákgyógyítás.hu oldalról és a Rákgyógyítás Magazinról is, amelyeknek a kiindulópontja az volt, hogy hirdetésektől való mentességével, hitelességével ellensúlyozza a daganatos betegeket célzó termékeket áltudományos köntösben áruló termékügynökök ténykedését.
Veiszer Alinda kérdezte Bodoky Györgyöt a halálhoz való viszonyulásáról is. Válaszában a professzor azt mondta: “Szerintem a legrosszabb halál, ha elcsap egy busz az utcán. Ugyan persze ez lehet gyors és fájdalommentes, de nem engedi, hogy elmondjuk a családtagoknak, amit el kell mondanunk, megakadályoz abban, hogy méltó módon lezárhassuk az életünket. A halál mindannyiunk része. Egyik feladatom, hogy minél távolabbra toljam a halált és minőségi életet adjak azoknak a betegeknek is, akiket nem tudunk meggyógyítani. Ugyanakkor azért kell a végstádiumú betegeket ellátó hospice szolgálat, hogy amikor ez már nem lehetséges tovább, akkor se engedjük el a kezét a betegeknek. A halált ne tekintsük ellenségnek. Úgy nem lehet egy életen át élni, hogy mivel tudom, hogy meghalok a végén, egy folyamatos ellenségnek tekintem a halált. Ha a halállal nem tudunk valamilyen módon barátságot kötni, akkor elveszett emberek vagyunk.”
A Rákgyógyítás.hu részletes összefoglalója itt olvasható, a Telex szemléje pedig itt érhető el, Veiszer Alinda műsorából egy publikusan látható részlet pedig itt.